Születésnapomra

Figyelem! Nagyon személyes poszt következik!

Fennállásom sokadik évfordulóját ünnepeltem. Hiú vagyok, mint állat, úgyhogy nem számszerűsítem, hogy az ötvennyolc évet mondhatok immár magaménak.

Sajnos, nem tudom olyan szép szavakkal ünnepelni az évnapomat, mint mondjuk József Attila. Mert milyen sután is hangzana tőlem, hogy:

Ötvennyolc éves lettem én –
meglepetés e sütemény

édes

habos

ajándék, mellyel meglepem

egy éttermi szegleten

önnön

hasam.

Na jó, ez borzasztó, ezt most hagyom abba.

De tény, mi tény: ötvennyolc évem elszelelt, s döbbentem morzsolom e számot. 58.  El sem hiszem.
És hát meglehetősen szubjektív érzés, hiszen, ha megkérdezik, hogy hány éves vagyok, nagyjából az fut a fejemen, hogy
én 58, a lelkem 18, az értelmem 5, a derekam jövő hétfőn tölti be a 80-at.
A terveim még 50 évre szólnak, lelki energiáim, mint egy huszonévesnek, a teherbírásom azonban egy különösen kimerült, izomsorvadásban szenvedő pillangóéval vetekszik.

Egyebekben meg vagyok békélve a korommal, sőt! olykor még büszke is vagyok rá. Ennyi évet megélni – kiváltság! Feldobhattam volna a pacskert huszonéveim elején, egy ronda (ám szerencsés kimenetelű) autóbalesetben. Őrangyalkám, azóta is poszttraumás stressz szindrómában szenved, ha az az eset eszébe jut. Én pedig – tán pont ezen élmény hatására – megpróbálom kihozni az életemből, amit csak lehet. Mérsékelt munkasikereket mondhatok magaménak, pedig az utóbbi egy évtizedben egész jól alakultak a dolgaim. Mondhatni, most kezdek belejönni a kimaxolásba. (Nem klimaxolásba!!) Így aztán haladok tovább ebbe az irányba. Legyen éveim száma annyi, amennyi (ha kérhetem: még sok), de juszt se fogok olyat mondani, hogy én ehhez már öreg vagyok.

A rocktörténelem egy ikonikus alakja Lemmy Kilmister (Motörhead) szerint:
„Ha azt gondolod, hogy túl öreg vagy a rock & rollhoz, akkor tényleg az vagy.”

Hát én nem!
58. születésnapom alkalmából megleptem magam egy AC/DC koncertjeggyel. Hosszútávú terveim között szerepel, hogy 102 évesen még rázni fogom a járókeretet egy Rolling Stones koncerten, ahol Mick Jager még mindig lenyűgözően mozog és Keith Richards pont úgy néz ki, mint ma.
Rákenroll forevö!

*A kép nem a szerzőt ábrázolja. 🙂