Reklámok – ki szól hozzánk 50 felett?
Megfigyeltétek már, hogy a reklámok, marketing üzenetek főként a 20-50 éves korosztályt célozzák meg? Mintha 50 felett láthatatlanná válnánk. Vagy még rosszabb: degradálódunk az inkontinencia betét, műfogsor ragasztó, potencianövelő lesajnáló szintjére.
Ezzel szemben: van élet ötvenen túl is. Nem is akármilyen! Legfeljebb a marketingesek gondolják máshogy. Vélhetően egészen addig, amíg ők is elérik ezt a bűvös számot.
Addig is azonban nézhetjük a reklámok fiatal, max. koraközépkorú, szétretusált, agyonfilterezett szereplőit és vásárolhatjuk (már aki) az öregedéshez társított termékeket: gyógyszert, felnőttpelenkát, műfogsor ragasztót, járássegítő eszközöket, vérnyomásmérőket. Még véletlenül sem élvezeti cikket vagy utazást. A képen látható – egyébként egy biztosítótársaságot hirdető – reklámot az amszterdami repülőtéren csináltam. Először is meglepett, hogy nem valami feszesbőrű, hamvas üdeség jelenik meg nagytotálban, hanem két régebb óta fiatal ember. Ráadásul a hozzá tartozó pikáns felhangú felirat… (Angolul nem tudóknak: barátok előnyökkel – én inkább így mondanám: barátság extrákkal.) Szóval a hanyatló nyugaton mintha 50 felett is lenne élet. Urambocsá’ még szexuális élet is…
Tény, mit tény: a fizetőképes kereslet eléggé meghatározza, hogy a cégeknek mit érdemes reklámozniuk. Itthon talán kevéssé lenne nagy kereslet a kifejezetten időseknek szánt élvezeti vagy kényelmi termékek iránt. Úgy hiszem, hogy nem kapkodnának utazásokért, borsos árú kozmetikai cikkekért (anti-aging cuccok), közismerten húzós árú, magánkézben lévő idősek otthonáért. Pedig itthon is nő az élettartam, kishazánkban is szép számmal vannak antik tinédzserek. Igaz, a nyugdíjak vásárlóértéke hagy némi kívánnivalót maga után…
Láthatatlanság, lesajnálás ellenére 50 év felett is van élet. Megkockáztatom: ott van talán igazán. Már van egy csomó tapasztalat, tudás és még van igény az örömre, az élet megélésére. Viszont csökken az állandó megfelelési kényszer, fogyatkoznak a parák (kimitszól? nemmerem, nemillik), kikristályosodott a fontos-nem fontos skálája. Lehet, hogy sok mindenre nem futja a jövedelemből vagy nyugdíjból, de van élet. Legyen élet!