Erzsi néni titkai

Az öregedés fogalmával inkább csak a veszteségek asszociálódnak. Hullanak a fogak, hajszálak, fogynak az izmok, ittfáj, ottnyikorog, csak hanyatlunk, nem sok jót hoznak az évtizedek. Hát frászfenét!

Szeretném nektek bemutatni – egyben példaként felhozni – egy világbajnok teniszezőt, Szentirmay Erzsébetet, Erzsi nénit, akit a minap temettünk el, 96 éves korában. A fantasztikus életművű hölgy édesanyám testvére, nagynéném volt.

Erzsi néném egy szegény zalai parasztcsalád harmadik lánygyermekeként született. Húszas évei elején került Budapestre, s hamar megismerkedett a tenisszel, s gyakorlatilag életre szóló szerelembe esett a fehér sporttal. Játékosként, később edzőként. Ám igazi sikereit szenior kategóriában, 55 éves kora után érte el. Figyelitek? 55 éves kora után!!

Összesen négy világbajnoki címet, tizennyolc világbajnoki érmet, hat Európa-bajnoki aranyat és számos országos bajnoki címet nyert. Lenyűgöző eredmények. Még kilencvenes évei elején is

Három évvel ezelőtt még lejárt a pályára, aktívan játszott, s tavaly, 95 évesen még azon lamentált nekem, hogy: „jaj, Évikém, öregszem nagyon, már csak egy órát tudok tekerni a szobabiciklin.”

Azt hiszem, hogy Erzsi néninek két titka volt: az egyik az, hogy 70 éven keresztül rendszeresen, napi szinten mozgott. A másik az, hogy rajongott azért, amit csinált. A tenisz volt az élete, a mániája, a gyereke, a családja, a mindene. Nem foglalkozott azzal, hogy hanyadik évtizedét tapossa, hanem tette, amit imádott. Nem azt tartotta számon, hogy mi mindenre nem képes, mi mindent veszített el, hanem a következő szettre, versenyre, játékra koncentrált. Arra, hogy mi mindent tud. És azt nagyon tudta!

Szenvedély és rendszeres testmozgás – nekem ezt az örökséget hagyta, s ezt szeretném nektek is átadni. Remélem, hogy odafönt is adatik neki teniszpálya és –partner. Az örökkévalóságig.